Legutóbb ott hagytuk abba a Volvommal való szerencsétlenkedést, hogy a problémák szinte megszűntek, valamint, hogy egy isteni ötlet csapott meg. Az pedig az volt, hogy szereljük fel a kicsikét az akkori extrákkal, mint például elektromos ablakemelővel, vagy mondjuk fűthető ülésekkel, de ezt akár egész nap tudnám sorolni, mert ezek a dolgok a mai autókban már alap felszereltségnek számítanak. Talán ezért is szeretem annyira, mert mindig izgatott vagyok, ha egy alkatrészt beszerelek a kocsimba, hogy működik-e, vagy nem. Arról nem is beszélve, hogy jól esik utána megosztani másokkal a tapasztalataimat.

A kis drágámmal körülbelül egy jó fél évig semmi nem volt. Rendszeres használatban volt, szinte minden nap mentem vele. Aztán, hogy ne unatkozzak, a generátorom egyik napról a másikra meghalt. Úgy voltam vele, az itthoni alkatrészek között csak találok egy működő képes darabot. Ez félig igaz is volt. Míg az eredeti mellé nem tettem.

Akkor láttam, hogy amit találtam, azon egy rostéllyal több van. Tehát irány a generátor-javító. A probléma csak az volt, hogy az autót vasárnap szedtem szét. Tehát hétfőig várni kell. A kocsi egy hét szabadnapot kapott. A generátor javításánál ismételten mélyen a zsebünkbe kellett nyúlni, de hát ez egy ilyen hobbi. A vadonatúj generátorral körül-belül 1-2 hétig ment, aztán úgy döntöttem, kicsit hagyom pihenni is. Hiszen a vásárlástól számítva megtettem vele majdnem 20 ezer kilométert és mint jó autó tulajdonos a rendszeres olajcserére oda szerettem volna figyelni. Az olajcsere meg is történt, de a járművemet még egy napig nem mozdítottam meg.

Aztán egyik este hazaérve nagy meglepődésemre a kocsimnak hűlt helyét találtam a kertben. Aggodalommal töltött el, hogy a drága kis autóm, amit éppen kezdtem megszeretni és szívembe zárni, hirtelen eltűnt. Estig vártam, hátha valamelyik családtag vitte el és visszajön vele. De hiába. Csak édesapám öreg Volvojának hangját hallottam. Apum belépett az ajtón és megkérdezte, hogy hol a kocsim. Erre a kérdésre nem tudtam mit válaszolni, mert én magam se tudtam. Az öregem szájára kaján vigyor görbült. Ekkor már gyanakodni kezdtem. "Ne nagyon keresd, még egy jó ideig mert lakatosnál lesz". Szerintem soha az életben nem voltam megkönnyebbültebb, mint akkor. Közel két hónapig nem is láttam a kocsim, de híreket hallottam ritkán róla.Az a horpadás amit az előző résznél megemlítettem, úgy keletkezett, hogy a kocsi eleje közelebbi ismeretséget kötött valamivel, ennek következménye pedig az lett, hogy a jobb első sárvédő alatt szinte minden ki volt rohadva és törve (a nyúlványok hála istennek nem sérültek). De a végeredmény viszonylag jó lett. Emellett a küszöbök is ki lettek cserélve és meg lett szépen csinálva az alja.

Egyszer, mikor éppen mentem be a kapun, láttam, hogy szeretet autóm visszatért hozzánk. De ez nem tartott sokáig. Mert sajnos lejárt a műszakija. Így hát elvittük egy autófényezőhöz, aki lefestette a küszöböket és egyúttal műszakira is elvitte. Amikor ismét egy hónap eltelt és visszatért, úgy gondoltam, hogy végre elkezdhetem használni hosszabb utakra is. Így hát majdnem egy teljes évig használtam a kis kedvencemet. Addig nem is volt vele probléma míg el nem vittem lemosni a motort, mert közben egy szelepfedél tömítést cseréltem, és sajnos szépen ráégett a blokkra az olaj.

Akkor vettem észre hogy valami nem stimmel a motorral. Mintha valami olyan állna ki belőle, aminek semmi keresnivalója nincs ott. Nagyon meglepődtem, mikor rájöttem, hogy az a valami egy parafadugó, de ezt a majd a következő írásomnál.