2019 eleje: Martin elköltözött már a hegyről, hogy legalább az albérletdíjat meg tudja osztani többedmagával. Élete egy olyan katasztrófa, amit már azért egyre összevontabb szemöldökkel kísérsz figyelemmel, de még próbálod az otthoni orvosságos dobozod tartalmával kezelni. Bob Marley - Everything is Gonna be Allright című dalát dudorássza, hátha attól jobb lesz. Nedves és sötét hétköznapok jönnek egymás után, az egész lét egy sáros uszadékfának tűnik, szürke város, szürke falakkal, szürke autókkal a szürke hirdetési oldalakon. A madarak sem füttyögnek, csak összebújva áznak fészkeikben. A poloskák kezdenek már megbüdösödni a nyílászárók repedései között/alatt/-ben. Ezeken a napokon Martin kollégáival a hasznaltauto.hu-t böngészgeti, néha telefont ragadva, többnyire e-mailt írva, barátai mulattatásának kiapadhatatlan forrásává válva.

Szóval, megtörtént, aminek meg kellett történnie, a sarkamra álltam, és azt mondtam: igen, most már készen vagyok komolyan nézelődni, mi is van a piacon... Nem ezt vártátok? :D Lehet, hogy nem mutatkoztam be kellőképpen. Keresőimet mindenes'tre beállítottam, fel is vettem egy paraméterlistát, ami alapján elkezdtem az áldozataimat kiszemelni. Mik voltak ezek a szempontok? Mivel ritkán használnám, de akkor néha pályáznék is vele, ezért egy minimum 75 lovas szívó benzinest kerestem, lehetőleg valami fini japánt, de mástól sem feltétlenül zárkóztam el. Semmiképpen nem szedánt (kivéve, ha kétajtós coupe), mert néha, például költözés esetén, jól jöhet, ha mondjuk egy mosógépet be tudok pattintani hátra, de legalább tetőig tudom pakolni minden szarral. Tehát 3 vagy 5 ajtós, esetleg kombi játszhat. És volt még egy prioritásban másodrendű, de nem teljesen elhanyagolható pont: ne legyen piros. A piros sportkocsiknak való (szigorúan az én olvasatomban, szóval kövezni nem ér), és meg is hagynám nekik, egy ötajtós K10-es Nissan Micra ne legyen már piros, ha lehet. Karmazsinlila, kolbászzsírsárga, fűzöld? Teljesen nyugodtan, és miért ne? Csak nyugodtan. De piros? Jamaica a jamaikaiaké, a piros meg maradjon a sportautóké.

El is kezdődött hát a szőnyegbombázás, a kollégáim-barátaim engem, én meg őket nyaggattam mindenféle hirdetésekkel. Próbáltam utána is olvasni egy-két dolognak a talált típusokkal kapcsolatban, és közben másik kézzel hárítani a nyomásgyakorlást. Azt hiszem, teljesen természetes, az egyik első autó, ami után klaviatúrát ragadtam, egy PIROS Honda Civic volt. 86-os, E-AT generációs. Egész jól volt fotózva, és valami különös oknál fogva, nekem nagyon bejön a formája. Amitől pedig teljesen el vagyok ájulva, az a csomagtérajtó. Vagy csomagtérablak? Zseniális, és remekül megidézi a P1800-as Volvo-t, meg a későbbi 480-ast is, ugye, csak annál azért láthatóan olcsóbb. Ha van. Így hát ment az e-mail, majd a telefon is, ahol megérkeztek az első rossz hírek. Éppen az az oldala nem volt befotózva a járműnek, amelyiket a tulajdonosa egy kapuval teljes mértékben végigzúzta. Ajtó, első sárhányó teljesen kuka. Végighívtam a bontókat, semmi. Kértem képet az aljáról. Patchwork. Ez az autó nem lesz az enyém.

Akadt meg a szemem K10-es fehér Micrán is, mert olcsó volt, és nem nézett ki nagyon rosszul, de egyrészt akkor még Gyöngyöst elég messzinek ítéltem meg autónézéshez, másrészt 1.0-ás, 54 lovas motor volt benne, úgyhogy kilőtt egy elég fontos kritériumot. Ugyanitt sokáig szemeztem egy 440-es Volvo hirdetésével. A 440-es Volvo nekem nagyon tetszik, mindenki más hörögve öklendezett, akinek mutattam, de biztos vagyok benne, hogy csak nem értik. Vagy én nem, de a legkevésbé sem bánnám. Nekem szép, elég nagy, 90 lovas szívó, injektoros benzines, leheletnyit torkos, de cserébe kényelmes, van benne hely, szóval egy eltalált szerencsétlen kis tégla. De ez a darab, bár szépen néz ki, nagyon is, már két éve garázsban áll, bevallottan van némi gond a motorjával, és bevallatlanul még ki tudja mivel. Ennyi állás nem biztos, hogy segít, még ha garázsban történik, akkor sem. Bátortalan voltam, mert kicsit sokban is volt, bár aztán lement annyira, hogy már azt mondjam, lehet, hogy a hétvégén elindulok. Addigra eladták. Nem baj.

Szaladt elém MKII-es Polo GT hirdetése is. PIROS. Képeken szép, papíron ígéretes. 75 ló, 780 kiló környéke, ideális kihívója lehetne a kollégám Starlet-jének. Egy pont van, ami kicsit elbizonytalanít: 4 sebességes váltó. Oké, ez eddig nem volt kritérium, és nem is feltétlenül az, de egyből elindult a vizionálás, hogy rohadtul pöröghet már autópálya tempóban, ami nem a kis fogyasztás és leheletfinom mechanikus zajok melegágya. Tény, a fogyasztás másodlagos szempont volt nálam, tekintve, hogy tudtam, sokat nem fogom hajtani, bármit veszek, mert a városban még mindig a BKV az úr ilyen szempontból. Sokkal jobban zavart az, hogy három óra autópályázás után lehet, hogy úgy szállok ki a kocsiból, mintha egy Antonovval próbálnának leszállni a tarkómra. A hirdetés először októberben bukkant fel, majd később tavasz közepén. Utóbbinál szöszöltem néhány napot, mire úgy döntöttem, hogy egy nézést megér. Az eladó közölte, hogy épp most viszi egy tagnak eladni, aki tegnap hívta. Majd megcsörget, ha mégsem vitték el. Nem csörgetett. Nem baj.

Az első autó, amit konkrétan megnéztem, egy 626-os Mazda volt. Ötajtós? Pipa. Japán? Pipa? Szívó benzin, 75 ló felett? Pipa, pipa, pipa. Nem is nézett ki rosszul képeken, és még csak nem is piros volt. Egy probléma volt vele számomra már az elején, amit a fenti kritériumokban nem érintettem, de mégis szempont volt valahol: ha lehet, ne legyen nagy autó, épp csak akkora, ami a "nekem elég"-nél kicsivel több. És a 626-os már érintette a "nekem nagy" vonalat. Tetézte a bajt, hogy maga a típus sem tetszett. A régebbi 626-os egy fokkal jobban bejön, ha ugyanilyen árban lett volna, és legalább ugyanilyen állapotban, nem inogtam volna meg ennyire. Lementünk azért Csepelre megnézni, a kaszni egész rendben volt, a motor sem volt túlságosan gyanús (bár Tomi hallott némi fura zörejt az elején, meg is jegyezte, hogy talán hidrotőke?). A csomagtérajtó teleszkópok egy lepkefing erősségével próbálták megtartani az ajtót magát, eredménytelenül. Az ablakok működnek, a tetőablak nem, de talán könnyen szerelhető. Klíma van, valamit még hűt is. Mehetek vele egy próbakört? Rendben. A váltó...Hmm. A fokozatokat bármilyen vonalban kapcsolhattam, mintha nem lett volna kulissza. Csak úgy találtam meg őket, hogy nagyjából arra kerestem, ahol úgy éreztem, rendeltetésszerűen lennie kell egy ötsebességes autóban. A kormány elég döglött, szervo hol van, hol nincs. A pedáloknak egész erőteljesen ad-hoc jellegű fogáspontjaik vannak: a kuplungpedál lóg, a fékpedál fogáspontja valahol a padlólemez mögött, a gázpedál elég kétbitesnek érződik, van a padlógáz, meg a semmi. A belső tér viszonylag kulturált, szakadás, hiány nincs, de rettenetesen koszos. Vissza az eladóhoz. Ideiglenesen ki van vonva a fogalomból. Én, kezdőként - talán megérthető, talán nem - ennyi macerát még nem szeretnék. Maximum csak később. Nem baj.

Itt kicsit alábbhagyott a nézelődés emlékeim szerint. Persze a hirdetések jöttek-mentek a csoportban, sőt, egy kollégámnak egy Corollát is megnéztünk valahol a halál füttyén, nem is emlékszem már. De nálam kezdett elapadni a kezdeti lendület, vagy inkább igyekeztem türelmessé válni. Ha Dömének sikerült a Starlet-tel belenyúlni a jóba, nekem is menni fog. Csak várnom kell. Elkezdtem facebook marketplace-n is nézelődni. Piszkos nagy hiba volt. Beleszaladtam egy másik Polo II GT-be. Végül gyáva voltam leszaladni megnézni. Sőt, a közelebbi képeken már láttam, hogy ezt én nem szeretném. Rozsdapöttyök mindenütt, szinte már gyanúsan alacsony ár. Kihagytam inkább, aztán néztem a srác posztját, aki megvette, majd már a hazaúton szétrepedt a tank, és amúgy is orrán-száján fojt az olaj. Nem baj.

Közben Draskovics Andris videója is kijött valahol, vagy legalábbis velem szembe, ahol 150 ezer forintért vett egy elég lefingott Sierra-t, és boldog volt vele (nézzétek meg, azóta háromrészesre duzzadt az is, de érdemes lecsekkolni). Kicsit megint elkezdett opálosodni a tekintetem. Jó, egy rozsdás romhalmaz az egész, de patika a bele, és a motorja is jónak tűnik. És boldog. Én lehetek az? Rám találhat-e a?  Rátalálhatok-e én a? Válasz nélküli kérdésnek tűntek, és mintha az eső is elkezdett volna esni.

Aztán beköszöntött a tavasz vége. A nyár rárúgta az ajtót az áprilisi hóesésre, kivonszolta az utcára és egyből fejberúgta egy lájtos 30°C-kal. Alig volt meg az a pár nap, amikor már rövidnadrágot vehettem a télikabát alá. És kicsit én is bedurrantam. Találtam is egy hirdetést a facebookon, egy jóáras, bár lejárt műszakis Nissan Sunny Coupe-ról. Rettenetesen beindult a szívverés. A képeken patikának tűnt, nem PIROS, hanem valami meghatározhatatlanzöld, 82 ló, gyönyörű barnás beltér, musthave. Kicsit messze van, Balaton túlsó sarkában, ameddig már nem biztos, hogy ellátsz a vizibiciklin ülve. Írás az eladónak, bácsié volt, most nála áll kihasználatlanul, eladni akarja, nem árulni. Rozsdamentes, pöccröf, ha kell, műszakival együtt. Rohanok is.

Végtelenül naiv ember vagyok, úgy tűnik. Sokszor pofára estem már, mégis mindig abból indulok ki, hogy az emberek azért mondanak dolgokat, mert azok úgy is vannak. Igen, igen... tartsd vissza a röhögést. Hihetetlenül idealista gondolat, én is belátom minden huszadik percben, amikor akár hozzám közel álló emberek is átvágnak és a szemembe hazudnak, mégis, újra meg újra képes vagyok beleszaladni ebbe. Még némi határértéken belüli ingadozást el is fogadnék. ANNYIRA naiv még én sem voltam, hogy azt mondják nekem, hogy rozsdaMENTES, akkor tényleg, egy fia rozsdát sem fogok találni. Ha még valamelyik ablak alatt van némi csipa, vagy egy-két elemen egy kisebb pörsenés, mitadisten az alján egy leheletnyi folt, belefér. Nem csodát vártam ám, csak majdnem. De az első lehajolásnál a jobb hátsó küszöb ilyen állapotban fogadott, amit igazából pozitívabb irányba billenthet, hogy botrányos szögből sikerült lefotóznom:

És oké, lehet, hogy ez egyeseknek semmi, sőt biztos lesznek még ezen az oldalon is kontentek, amik után sírva idézem vissza, hogy miért nem vettem meg anno ezt a Sunny-t hiszen csak egy öklömnyi lyuk volt a küszöbben, mi is az. Fogadni mernék rá. De én egyből óriási költségeket vizionáltam egy karosszérialakatosnál, meg éves sorban állásokat. Ne hőzöngj, első autó lenne, nincsenek tapasztalataim bizonyos dolgokkal, épp csak bele szeretnék kóstolni, de hall ezt-azt az ember. Nem veszem készpénznek, de iránynak vehetem. Amúgy a belseje szép, de ebbe is kellenek teleszkópok, a műszerfal mállik, tele van szeméttel, látszik, hogy már áll itt egy ideje. Próbakört nem tudok menni, bár beindul, de egy törött projektautó állja el a kapu útját. Sokat utaztam érte, nagyon reménykedtem, de tudtam, nem szabad ezt így megvennem, mert nincs keret a végére érni. Kívül mosolyogtam, hogy alszok rá egyet, de belül zokogtam. Tudtam, hogy nem lesz az enyém. Nem baj.

Jött egy lájtos beszélgetés egy 740-es Volvóról zuglói lokációval. Tetszene, de a tulaj legalább töredelmesen bevallja, hogy azért olcsóbb a szokásosnál, mert bőven lenne vele tennivaló. Nem is nagyon vészesek, inkább tényleg csak vizuális, kapok képeket, minden frankó. Kicsit hezitálok, de nekem ez még mindig nem keret, meg azért, na, nagy is. És SZEDÁN.  Ezzel egy időben azonban felkerült hahura egy világoskék 345-ös Volvo is. Képek alapján sokkal ígéretesebb, kétliteres benzines, egetverő 95 lovas Redblock-kal, de négysebességes (!) váltóval. Frankó tetőcsomagtartóval, kék plüss belsővel. Idős bácsi a tulaj, a kérdésemre, hogy mi a helyzet a rozsdával, gyanúsan hosszú megtorpanás után jön a válasz, hogy hát nem mai autó, de nem vészes. Martin, b#szdmeg, te ebbe bele fogsz szaladni megint, még szerencséd, hogy most csak Budapesten kell végigbékávéznod egy olyan helyre, ahol már csak számok az utcanevek, nem pedig a Balatonra kell vonatoznod négy órát. És tényleg. A kis rozsda nagyjából annyit takart, hogy kevés van, ami rozsda színű. Alul végig körbe volt rohadva, de azért néhol a jó szándék jeléül legalább felcsiszolták, mielőtt teddy-hengerrel hasonló kékre mázolták volna, mint a többi részt. Egyes helyeken úgy nézett ki az autó, mintha egy levelestésztás süteményt leöntöttek volna némi cukormázzal. A motor kézi szívatós volt, úgyhogy nem rovom fel neki, hogy hosszú percek után sem nagyon találta az alapjáratot sehogy, mert ez simán lehet, hogy ilyen, nem értek hozzá. Ki kellett, hogy derüljön már idáig, hogy kanapé-autóbuzi voltam idáig. Nem baj.

Szembe kellett néznem magammal, és belátnom, hogy saját magam ellensége vagyok már megint. Lehetetlenül alacsony áron akarok majdnem tényleg patika autót venni. De akárhányszor mondták ezt nekem, csak egy ellenérvem volt: a Starlet. Az átkozott Starlet. Mindent teljesített, ami kritérium volt, és nem, én nem akarom elhinni, hogy ilyen egy életben csak egyszer lehet. Vagy akkor legyen már az én életemben is. Nem lehet? Oké, akkor csöndben maradok.

Kereséseim közben elkóvályogtam egy metálzöld Opel Tigra felé. Oké, nem JAPÁN, de ezt el tudom engedni egy klímás, 90 lovas coupe-nak. B Corsa az alap, szóval alkatrész csak lesz, a motorról nem sok jót mondanak, Döme röhög, hogy olajat figyeljem, meg hogy miért nem nyitok fodrászatot. Megnézem a képeket, egy kicsit mintha csipás lenne az egyik kerékjárati ív, ha ez a legnagyobb baja, belefér. Kicsit messze van Pesten belül, épp időm sincs olyan túlságosan sok, limitált a délutánok száma. Eladó felhív, rozsdával mi a helyzet? Rozsda? Az nincs. De hát a képen... Az? Nem tudom, miről beszél... Holnap megnézném azért. Sajnos már eladtam. Nem baj.

Kezdtem kicsit babonás is lenni, meg is jegyeztem a lakótársamnak. Az a baj, hogy bármelyik autót is mentem el megnézni, megmondtam neki, vagy többeknek is előre, hogy igen, megyek és ma megnézem. És ezeket egyiket sem vettem meg. Lehet az a baj, hogy elmondom, és ki kéne próbálni, hogy egyszer inkább kussolok, és csak lemegyek titokban megnézni valamit, hátha haza is jövök vele. Ezen hétnek végén pedig elém vetődött facebook-on egy hirdetés. Kapcsolatfelvétel, telefon, cset, minden. Jönnek az infók, a fejemben szól a csengő, nem kéne ez neked. Martin, b#szdmeg, megint bele fogsz szaladni. Nem mai autó. Bele. Kicsit törve is volt már, de szépen fel lett újítgatva. Fogsz. Rozsda? Minimális. Szaladni. Rohadt messze van, de épp szabin vagyok, csak meg kéne nézni. B#szdmeg.

Ha lemaradtál volna, a korábbi részekről:
1. Rész: Pilot