Eldőlt Bella sorsa a legutóbbi írás óta. Először is meg kellett találni a hiba okát, hogy miért feszült meg a motor, és néha a legegyszerűbb dolgok okozzák a legnagyobb fejfájást.

Az ékszíjam beszorult az ékszíj tárcsa mögé, és azt ott megfeszítette a motor, ezért törött le a fogaskerék. Sajnos hiába teszek minden fedelet vissza, ilyen bárkivel megeshet. Ebből a helyzetből kiindulva nem maradt túl sok lehetőségem : vagy jó a motor, vagy egy másikat rakunk bele (amit legutóbb Martintól kaptunk.)

Ez a munkám talán még a legutóbbi szétszedésnél is macerásabb volt. Szinte mindent le kellett bontanom, ami a motor tetején található. Ennek a műveletnek igyekeztem minél hamarabb nekiállni, de sajnos a nap lement, és ezzel én is abbahagytam a melót, mert szabad ég alatt szereltem. Másnap délre aztán végre eljutottam odáig, hogy le tudjam lazítani a csavarokat a hengerfejen. Kora délután már sikerült is leszednem a motorról, és miközben szedtem le, a gondolatok csak úgy hemzsegtek a fejemben.

Megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy a dugattyú nem szakadt be a szelepek miatt. Így hát a motor is maradhat.

Tehát szépen nekiálltam letisztítani a motort. A hengerfej hála Istennek így szemre nem repedt el, így van arra remény, hogy egyszer visszakerül az eredeti helyére. Az alkatrészek hiánya miatt kicsit lelassult a munka, de várakozás közben sem tétlenkedtünk, valahogy ki kellett szabadítani a motor és a tárcsa közül az ékszíjat. Ezt viszont már nem akartam másik napra halasztani, így inkább kiköltöztem az udvarra két darab reflektorral, és a holdfényben nekiálltam. Ahhoz viszont, hogy kiszabadítsam a szíjakat a tárcsa alól, előbb le kellett szednünk a főtengely-ékszíjtárcsát, amivel Martin a céda megvétele után szintén sokat szívott.

Az első próbálkozás sajnos nem sikerült, le kellett vennem az önindítót, és a lendkereket megtámasztva már le tudtam szedni az összekuszált szíjakat. Ezzel egy sikeres napot zártam. Másnap 11 órára már a boltban is volt az alkatrész, amit előző este egy jó ismerős beszerzett nekünk. Beugrottam a Kadettba, és már mentem is az cuccokért.

Hazaérve már neki is kezdtem. A vadonatúj hengerfejet feltettem, nyomatékkulccsal rá is húztam. Ezek után már mindent vissza lehetett volna pakolni. De időközben észrevettem, hogy a másik oldalon a fagydugó is megadta magát ( ezzel kifejezetten szeret szívatni valamiért ), úgyhogy, ha már minden le van bontva, akkor vegyük ki azt is. Egy pillanatra mintha még beljebb nyomták volna a kést a lelkembe, mert sajnos ahogy belenyúltam kézzel a motor hűtőrendszerébe, sóder állagú volt benne a rozsda. Erre még ki kéne találnom valamit, hogy hogyan tisztítom ki az új fagydugókat. Már leesztergálták, úgyhogy minden meg van ahhoz, hogy össze legyen téve a kicsike, csak megragadtunk ötlet hiánya miatt.

És hogy hogyan tovább Bellával? Minden ki fog derülni, de hogy naprakészebb lehess, kövess Facebook-on,  Instagram-on, valamint csatlakozz a csoportunkba is!