Drága barátom fehér Mercije is megér egy írást, mert van mit regélni róla.

Ez a jó barát Gyula, már előfordult az írásomban, mikor például Lóerők éjszakájára mentem, ő is velem tartott. Időközben ő is megcsinálta a jogsit (tavaly nyáron), és nagyon nagy Mercedes-fan, ahogy a családja is, a famíliánál rengeteg csillagos fordult meg, többnyire 124-esek. Szóval egy-két kivétellel mindnyájuknak Mercije van. Ő sem maradt ki a szórásból, jelenleg anyukája régen eladott kocsiját, egy 124-es, 2500 köbös fehér dízel kombit akar visszahozni a pajtába. Így a jogsi megszerzése után már spórolt is a nagy fehér hollóra. És meg is vette.

Na igen. Amikor először beleültem, a hideg futott végig a hátamon. Én ezelőtt utáltam a Merciket, de mióta neki van, énnekem is kedvem támadt venni egyet. Főleg a hangja fogott meg, de magunk között bevallhatjuk, hogy lépni is tudott ám.  Az első időszak viszonylag könnyen lement. Kisebb hibák voltak az automata váltóval, de ezt könnyen orvosolták. Aztán egy szép napon leugrottam egy találkozóra, segíteni kitakarítani. Ekkor szembesültem azzal, miért jó nekem a kis autó. Egy fél nap ráment, de csinos lett. Aztán elmentünk fényképezgetni, és jól mutattak egymás mellett, Bella és a Nagyság.

Egy szép napon, amikor éppen elköszöntünk egymástól, hatalmas reccsenést hallottunk, és a motor innentől kezdve nem hajtotta a kereket. Nagy nehezen félretoltuk, és kerestük a kocsi alatt a hibát.

Meg is találtuk, a féltengely eltörött. Úgyhogy betegágyra került. Segítségére sietett egy családtagja, hogy stílusos legyen, egy 124-sel vontatta el egy ismerőshöz, aki levette, és megcsinált még ezt-azt rajta.

Féltengelyt találni nem egyszerű, főleg ezekhez, mivel gyártották nagy-, illetve kis difivel is, de végül talált egy bontóst, aki feladta postán, és egy-két hét alatt már itt is volt.

De a probléma nem oldódott meg, mivel a hossza jó volt, de kisebb volt a felfogatása. Így hát visszavittük személyesen és ekkor sajnos Bella is megbetegedett, így hát egy F Astrával mentünk. Odaérve bőven volt mit nézegetni, mert a srác rengeteg Mercit bontott.
Megvettük a féltengelyt, és egy leállítószelepet (később persze vettek a családtagjai még néhány apróságot), mert a féltengely eltörése előtt csak az autóból kiszállva lehetett leállítani. Azt is eléggé rafkós módon, mert egy cső lógott ki a motortérből, azzal kellett a munkavégzés leállítására kényszeríteni a sztahanovista hajtóegységet. Visszaérve átadtuk a frissen szerzett alkatrészeket, és elváltunk. Pár nap múlva örömmel láttam, hogy ismételten az utakat felszántva, de büszke orral járkál őnagysága.
Aztán egyszer egy kis időre ismét eltűnt, mert tömítéseket cseréltek, valahonnan folyt az olaj. Ez azonban nem volt túl nagy kimaradás.

Gyuszi mindig bele akar valamit szerelni, mert egy régi autó is kinézhet modernül. Új és nagyobb felnik varázsa is nagyot dob a verdán -mint optikai tuning- szóval vannak vele tervek. Kicsit ha ücsörögne, az se lenne baj.
De majd máskor többet írunk róla.