Igen, nem rég megvettem az országban hirdetett, legolcsóbb Fabia RS-t, egy tipikus olyan autót amit nem kímélnek, nem „papás” üzemre vesznek, azt aminek 2004 óta 14 tulaja volt előttem, no de ne szaladjunk ennyire előre.

Szükségem volt egy megbízható, viszonylag keveset fogyasztó autóra munkába járásra, ami napi 150 km távot takar, nagy részt autópályán. Petrolhead lévén, természetesen volt egy kitétel, miszerint jó lenne, ha viszonylag izgalmas autó lenne, „legyen benne egy kis boogie”. Mai világban már nem annyira lehetetlen olyan autót találni, ami erős, keveset fogyaszt és egész jó vele kanyarodni is. Az erősség nem is volt nagy szempont számomra, inkább az utóbbi kettő, bár a szívó dízeleket azért kizártam.

Eleinte 156-os Alfa Romeot szerettem volna, 1.9 8 szelepes jtd-t, de nem zárkóztam el a 16 szelepestől sem, max  egy szívósor csere befigyel oszt’ kész. 2.4-es motorokat kizártam, habár nagyon csábító az öthengeres járáskultúrája, hangja, dinamikája, viszont számomra az már sokat evett volna. Nyugodtan lehet hívni fillérbaszónak, de amikor az ember csak munkába járással évente 36 000 kilométert teker az autójába, ott már a tizedek is tudnak számítani, és persze tudom, hogy a tüzelőanyagra elköltött pénz az a töredéke egy autó fenntartásának, de ezzel lehet „legpontosabban” számolni, mivel azt elég pontosan tudjuk hogy az autó mennyit fog enni alattunk, viszont azt sejteni lehet hogy mikor, milyen alkatrész fog benne elköszönni.

Megnéztem pár Alfát. Néztem drágábbat, néztem olcsóbbat (egyébként zárójelben teszem hozzá talán a legolcsóbb volt mind közül, amit egyedül bevállaltam volna, az őszinte volt, 2. tulajos és nem utolsó sorban olcsó), szó mi szó abba nem mertem „beleugrani”, a többi pedig mind nem volt szimpatikus, így érzékeny búcsút vettem az alfáktól. Persze ki lehetett volna várni egy jó vételt, és továbbra is ránéztem a közkedvelt használtautó kereső portálon a kínálatra, de nem jött fel olyan hirdetés, ami megfogott volna.

Majd elkezdtem négyes Golfokat nézni, ebből három ajtós, adagolós 1.9 tdi-t szerettem volna.Unalmas autó ellenére iszonyatosan jó alkatrész-ellátottsága van, jó aftermarket piac van hozzá és nem utolsó sorban egy egyszerű, bevált technika. Létezett négyes golfból gyári, tdi rally autó, ráadásul nem a pd, hanem az adagolós motorral.

Hármas Golf tdi-ből is létezett endurance versenyautó, számomra általában jó pont, ha van egy autónak verseny pedigree-je, a sima unalmas hoszunnegyedik ezüst négyes golf tdi-be is bele látom a szélesített sárvédős, tdi rally autót. Négyes Golfból nem találtam olyat, amit elmentem volna megnézni, addig az összeghatárig amit számomra egy négyes Golf megért volna.

Tovább is nyargaltam a Fabia 6y és Ibiza 6l hirdetésekre, itt szinte annyi kikötésem volt hogy dízel legyen, persze nagyon nagy előnyben részesítettem az 1.9 es PD variánsokat Fabiaból 101 lovasokat, mivel az RS-ek drágák voltak.

Ibizából jobb lett volna egy 131 lovas, de egy nagyon „patika’ 1.4 pd-től sem zárkóztam volna el, viszont szintén nem találtam semmi olyat ami megmozgatott volna bennem valamit, valamit ami azt sugallja el kéne menni megnézni.

Ezek után átnyargaltam a közkedvelt B5.5 Passatokra, kizárólag a 131 lovas PD, és hatfokozatú manuális váltókkal szereltekre. Jól vezethető autó, amiben benne van a boogie mi? Igen, itt már benne voltam több hete a keresésbe, és ilyenkor a magamfajta elkezd a kritériákból feladni dolgokat, és próbál érvelni olyan autók mellett, amik az első kritériumokba bőven nem tartoznának bele. A B5.5 Passat egyébként az egyik kedvenc autóm, és nagyon jó konstrukciónak tartom, iszonyat jó minőségű autók, a forgalomban még bőven nem egy „öreg kotlának” tűnnek, sőt. Széles motorpalettával gyártották, és mai szemmel is jó felszereltségű modellek is léteztek. A Kedvenc extrám, a napelemes napfénytető, ami által „termelt” árammal az autó, állóhelyzetben keringeti a levegőt, ami nyáron nagyon jól jön. Nekem is volt B5-ös A4-es Audim, ugyan még a gyártás elejéről, adagolós tdi motorral, de nagyon szerettem, és mint tudjuk nagyban egyezik a B5. B5.5 passattal. Egy szó, mint száz, lehet, hogy a Passat, nem egy kanyarvadász autó, a termetéből adódóan, de autópályás utazásra fejedelmi, és igazából az én felhasználásom nagyrészt ebből áll. Passatból végül egyet néztem meg, sajnos nem sikerült megegyezni a tulajjal.

Az otthagyott Passat után, másnap mentem volna megnézni egy másikat, viszont még este felkerült az ominózus Fabia hirdetése, mutattam páromnak, barátoknak, hogy „húú ezt nézzétek”, ez az álomautóm, mindig is akartam egy ilyet, csak persze nem ennyiért, vagyis ennyiért vagy olcsóbban, de tudtam, hogy valami itt nem kerek, este is volt így végül fel sem hívtam. Azért mondtam a kedvesemnek, hogy mivel útba esik meg kéne nézni holnap, mert, nem fogok tudni aludni, ha veszek egy Passatot amíg ezt nem láttam. Másnap felhívtam az eladót, szimpatikus volt, este meg is tudná munka után mutatni, nagyon jó, mond mikor, hol, ott leszünk. Közben mondtam a barátnőmnek, hogy ha nem volt kétszer fejtetőn és ötször kiflibe hajtva, valamint nem folyik rajta minden, mindenhol, akkor megveszem, majdnem fele áron van az árban következő RS-nek, amit egy kereskedés hirdet, és nyilván arra is kell majd költeni. Átmértem az autót, persze volt festve a bal oldalán egy-két elem, de az oszlopokon, belül gyári vastagságú volt a festés, motor szépen járt, hajtásból valahonnan volt egy fura csörgő hang, de még egy kettős tömegű csere belefér - gondoltam. Így beajánlottam egy szerintem korrekt árat és megegyeztünk.

Hát így lettem én ennek a kissé leharcolt Fabia RS-nek a tizenötödik tulaja. A vásárlást követően kivittem szerelőmhöz egy hibafeltárásra, és az ilyenkor kötelező dolgok cseréjére, hogy mi minden lett cserélve az autón. És hogy folytatódott az autó sorsa? Azt megírom egy következő posztban, valamint ezentúl elindul itt a blogon egy „Save the RS” poszt sorozat, az aktuális happeningekről, úgyhogy stay tuned.