Minden kapcsolatban eljön egy fordulópont, egy pillanat, amikor el kell dönteni, hogy hogyan is legyen tovább. Sőt, igazából több ilyen pillanat jön el, természetesen. Ezeknél a momentumoknál elég egy jelentéktelennek tűnő ballépés, és el is kezdhet ledőlni az addig kényelmesen felépített közös, dominókból kirakott kép.

...nem is tudom, miért ugrottam ebbe bele veled. Azért, mert... akartam valami újat. Szerettem volna, ha valami most más lenne, mint eddig. És magányos voltam. Kellett valami, ami kirángat a letargiából. Úgy éreztem, megbolondulok. Te pedig itt voltál, kényelmes volt, egyszerű, kézenfekvő...Úgy gondoltam, hogy jó lesz, hogy ez hiányzik most...de...

Úgyhogy ott böngészgettem az új téligumikat, és közben azon ettem magam, hogy hát basszus, mégiscsak a vételár harmadáért szándékozok papucsot venni a kocsimra. Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy kell-e ez nekem valójában. Ráadásul az utóbbi három hétben szinte nem is mentem vele, szomorkásan álldogált az utca végében a parkolóban, egyre csak gyűjtve a mellette álló fa lehulló leveleit és ágait. Elérkezett tehát a kapcsolatunk egy  válaszúthoz, amin napokig, sőt, talán hetekig morfondíroztam. Két lehetőség áll előttem: vagy eladom, amíg még pénzt tudok kapni érte (jön a tél, ez meg mégiscsak hátsó kerekes, hátha akad valaki), vagy elkezdek még jobban költeni rá és kulturáltan rendbe szedni. Mert azért mégiscsak ott tornyosult az Excel táblámban a kényelmetlenül hosszúkás lista arról, hogy miket kéne még megcsinálni Cédán, hogy szinte teljesen makulátlan legyen:

• Jobb első tükör cseréje
• Kinyomócsapágy csere
• Küszöbök, doblemez lakatolása
• Hátsó szélvédő fűtés megjavítása
• Ajtókárpitok cseréje
• Belső ülés kárpitjának javítása
• Bal első ajtó vonalba igazítása
• Bal első lámpa párásodásának utánanézni
• 0 állásban világító lámpákat megnézhetni
• Csomagtér világítást megjavítani
• Új szett téligumi beszerzése + új felniszett
• Kardántengely átnézetése
• Adagoló beállítása
• Izzítógyertyák cseréje

Minél tovább nézegettem a listát, annál inkább meg voltam győződve róla, hogy ez nem kevés idő és pénz elköltésével lehet lenullázható. És aki szereti az autóját, annak az idő és pénz ráfordítása nem okoz akkora fájdalmat. De...

...én nem szeretlek. Soha nem is szerettelek igazán. Persze, reméltem, hogy majd idővel talán elkezdek még többet érezni irántad, ha már ilyen közel vagy hozzám. És jó volt veled, melletted tölteni az időmet. Ugyanakkor egyre inkább csak úgy érzetem, hogy becsaplak, és becsapom magamat. Hiszen tudtam, hogy milyen vagy, régóta ismertelek már, korábban sosem gondoltam volna, hogy melléd szegődnék. Nincs is bennünk túl sok közös sem... És bár eleinte elvakított ez az új lehetőség, a lehetőség, hogy valami más legyen...Mégis kétségeim támadtak. Hosszú távon ennek nem lesz semmi értelme. Talán már röviden se...

Lamentálásaimnak az vetett véget, hogy a munkahelyemen kaptam egy lehetőséget, hogy jelentkezzek egy projektre, ami legalább részben külföldről futott volna. Bár később kiderült, hogy ez nem teljesen úgy lesz, ahogy elképzeltem, már nem tudott megállítani abban a döntésben, hogy Cédának mennie kell. Semmi értelme az utcában rohasztanom hónapokig úgy, hogy lehet, hogy itthon sem vagyok, és egyáltalán nem tudom használni. Eddig se jártam vele többet kéthetenkénti egy alkalomnál, de így az is megszűnt volna. Nem volt más választás, meg kellett hirdetnem.

Már a megvételkor éreztem, hogy ha egyszer elérkezünk ehhez a pillanathoz, nem lesz egyszerű dolgom. A 340-es Volvo ugyanis... nem egy túl ismert és elismert típus. A kis kockát többnyire Hollandiában gyártották, a régi DAF gyárban, szóval minőségileg azért nem volt akkora eresztés, mint echte svéd társai. És hiába hátsókerék-hajtású, valahogy a boyracer-ek sem találták meg annyira. Pedig lehetőség, az lenne benne, a motortér elég nagy ahhoz, hogy egy nagyobb egységet is beépíthessünk, nekem is sokan ajánlották, hogy tegyek bele inkább egy 1.9 cDi Renault blokkot, merthogy az körülbelül plug-and-play belemegy. Onnantól pedig már akarat is lenne benne, mert a gyári 54 megadott ló tényleg elég gebe egy hegyi szerpentines csapatáshoz, vagy némi keresztbeálláshoz egy körforgalomban. Persze a gyári benzinesek eleve erősebbek, a kétliteres Redblock nem egy vicc kategória azért, még ha a 360-asokban nem is hozta azt a teljesítménycsúcsot, amit komolyabb márkatársaiban elértek vele.

Sima veteránnak meg nem elég öreg. Eleve, '89-es, tehát még épp most csúszik át a youngtimer korból, másrészt meg, az ezidőtájt készült autókhoz nem fűződik itthon romantika. A legtöbben inkább a keletnémet meg szocialista autókhoz vonzódnak, mert fiatalabb korukban azok szaladgáltak még országunk városkáinak utcáin fel-alá. Egy-két korabeli nyugati autónak ugyan elkezdett már felfelé kúszni az ára, de azoknak is inkább azért, mert kultusztárgyakká váltak az utóbbi időkben (pl.: MkI Golf). De a Volvo-t elkerülte ez az árfellendülés, legalábbis egyelőre biztosan. Nekem meg sajnos nincs húsz évem arra, hogy megvárjam, amíg ennek is elkezd megint emelkedni a piaci ára.

Szó mi szó, meg lett hirdetve a kis vörös anyagi megrontóm, potom 250.000 forintért, ami ugyan messze alatta van, mint amennyibe nekem eddig összesen került, de a piac forgalmát megnézve még így is úgy éreztem, hogy csúnyán felé tettem az irányárat az elfogadhatónak. Az első héten lejjebb is vittem, mert - ahogy azt amúgy előre sejteni lehetett - a kutyát nem érdekelte a kocsi. Elismerem, nem is lőttem róla a legszebb képeket a hirdetéshez, de azért na. Mégis csak összeszedett darab volt, azokhoz képest, amik rajta kívül fent voltak.

Felkerült az autó hahu-ra, facebook marketplace-re, és a típus itthoni csoportjaiba is, de egy hívás nem sok, annyi sem érkezett a telefonra. A helyzet rettenetesen elkeserítő volt, bár hamar kevésbé sürgőssé degradálódott, mivel közben kiderült, hogy nem fogok ám gyakran külföldre utazni. Így kissé el is kallódott maga a hirdetés, teljesen el is feledkeztem róla, hogy megtörtént. Csak akkor ocsúdtam megint, mikor a hahu-tól kaptam üzenetet, hogy lejárt az egy hónapos ingyenes hirdetési lehetőség, amit meghosszabbíthatok, ha szeretnék.

...Ne haragudj rám. Nem csináltál semmi rosszat. Egyszerűen csak... én nem vagyok szerelmes beléd. És ezt így kár erőltetni. Neked se jó, és nekem sem. Hosszú távon, hidd el...hosszú távon így lesz a legjobb...Nagyon sajnálom, én... nem akartalak megbántani. Önző vagyok, tudom...Csak magamnak akartam egy kis megváltást, valami újat, de nem számoltam a következményekkel. Ne haragudj...

Aztán, egy elég álmos szombat reggelen hirtelen megcsörrent a telefon. Még javában aludtam, úgyhogy egyáltalán nem számítottam arra, hogy egy vadidegen számon fognak keresni, eszembe sem juthatott, hogy mi lehet ennek az oka. A lány a túlsó végen közölte, hogy itt vannak Pesten, és szeretnék megnézni az autót a következő egy órában. Azt se tudtam, merre vagyok arccal. A kocsi lent áll az utcában három hete, nem mentem vele egy métert sem, az utóbbi két hétben folyamatosan esett az eső, tiszta dzsuva minden. Nagy nehezen meg tudtam vele beszélni, hogy tegyük át ezt a műsort holnapra, ott is inkább késő délelőttre.

Miután kicsit összeszedtem magam, az első dolgom az volt, hogy leszaladjak a kis kockámhoz, és megnézzem, mit kell rendbe szedni a vevő elcsábításához. A hidegzuhany pedig egyből el is kezdődött: a Volvo nem indult be. Viszonylag hamar lejött, hogy lemerült az aksi, mert semmilyen világítás nem működött, és az önindító sem tekert be. A jeges jóédes kutyafülű... Szerencsére a lakásban van fent egy akkumulátor-töltő, amit épp nemrég vettem a Spar-ban, pont hasonló esetekre. Hiszen előfordult már, hogy Céda leszívta az életerőt álltában az akkuból, nagyjából két hét alatt. Ó, én barom.

Azt követően azonban, hogy a lakásig cipeltem a baromi nehéz akkumulátort, jött a következő probléma: a spáros aksitöltőm túl gyenge ahhoz, hogy ezt a dízelhez való delejelemet feltöltse. Fasza. Irány az Obi, vettem gyorsan egy olyat, ami képes egy 70 amperórás cuccnak is nekiállni. Már-már nyeregben éreztem magam, amikor rácsatoltam az új szerkezetet a Vartámra, csak hogy kiderüljön: ez a töltős sem hajlandó feltölteni, mivel a 8V alá süllyedt a töltési szintje (6,5V). Jeges rémülettel fültövön öntött kétségbeesésemen csak Balázs tudott segíteni, aki késő délután szívélyesen lejött hozzám, hogy saját Volvo-jával bebikázzuk és kicsit feltöltsük a szerkezetet, legalább annyira, hogy a töltő utána hajlandó legyen nekiállni.

Másnap reggelre már nagyjából fel is töltöttem az aksit, úgyhogy lerohantam vele a kocsihoz, hogy tegyek egy próbát. Szokásához híven csak a második próbálkozásra röffent be, de itt már kezdtem megnyugodni. Fél órával a találka előtt még gyorsan lecsapattam a közeli mosóban az utóbbi hónap retkeit a bódéról, és utána vártam, hogy jelentkezzenek a vevők.

Maga az adásvétel viszonylag eseménytelenül ment. A lány ismerőse érdeklődött igazából a kocsiért, aki az édesapjának akarja megvenni, városi szaladgálós járműnek, hogy ne egy kisteherautóval kelljen folyamatosan hebrencskedni. Volvós családnak tűnnek, eleve, egy S70-essel jelentek meg, és mint kiderült, a srácnak is van egy 360-asa otthon, amit javítgat és használgat. Megnyugtató, hogy nem huligánkodásra akarják megvenni Cédát, hanem egy értő, szerető családhoz kerülhet, ahol értékelik, és használják, megmentve a bontó ólomként ránehezedő rémétől. Rövid próbakör, lájti alku, tenyérbecsapás, adásvételi-megírás, kulcsátadás, és az új tulaj máris elgurult a legelső, saját pénzből vett autómmal.

...Tudom, hogy most nehéz. Nekem is az. Tényleg nem akartalak bántani. De ha ez így megy tovább, csak még többet bántottuk volna egymást. Hamarabb meg kellett volna tennem. Sőt... igazából el se kellett volna kezdenünk. Remélem, azért barátok tudunk maradni...

És hogy mi lesz most? Elsősorban, egy ilyen anyagi csapásból fel kell állni azért. Igaz, végül 190.000-ért sikerült eladni a kis gyöszt, plusz a biztosítás egy részét is visszakapom, illetve úgy néz ki, hogy a pótblokkomnak is lesz gazdája, tehát sikerült visszahozni valamennyit az orbitális buktából. Összesen ugyanis 366.000 forinttal költöttem rá többet, mint amennyiért végül elment, tehát ezt könyvelhetjük veszteségnek. Bruttónak, ugyanis ebben minden, de MINDEN egyes forint benne van, amit az autó miatt el kellett költenem. Ugyanakkor úgy gondolom, ennyit majdnem bármilyen használt autón buktam volna, amelyiknek nem nő ennyivel az ára azalatt a fél év alatt, amennyi ideig nálam van. Ha csak azt nézem, hogy mi az az összeg ebből, amit csak azért kell veszteségként realizálnom, mert konkrétan ezt az autót vettem meg (tehát nem számoljuk az üzemanyag-, autópályamatrica-, általános karbantartás árait, valamint az átírási költségeket és a biztosítást - mivel ezeket bármelyik másik autóra is elköltöttem volna), akkor máris "csak" 167.600 forintnál tartunk. Ez még mindig nehezen védhető, tudom, de használtautó-árakhoz képest nem sok. Mondom ezt úgy, hogy ennél kevesebbért vettem meg magát az autót még a nyáron. Egy idióta vagyok :D .

Hogy hiányzik-e? Elég szentimentális típusnak gondolom magam, de egyetlenegy könnycseppet sem ejtettem Cédáért, amikor utoljára elgurult a szemem előtt. Nem tudtam megbízni benne, és nem tudtam beleszeretni. De tudom, hogy igazságtalan vagyok, hiszen egyetlen egyszer állt csak meg alattam, és akkor is inkább az én hibámból, mint a sajátjából. Ha rajta múlt, kilógó belekkel, rossz generátorral, szétszakadt főtengely-ékszíjtárcsával, üzemanyagszűrő nélkül is hazahúzott mindenhonnan. Rettenetesen érdekes kis autó volt, borzasztó kényelmes, és viszonylag tágas, ahhoz képest, mennyire kicsi volt valójában. De sosem tudtam úgy igazából belészeretni, az első perctől hülyeségnek tartottam még én is a megvételét. Azért vettem, hogy hátha kirángat engem abból a lelkiállapotból, amiben voltam, amikor megvettem, és bár ez többé-kevésbé sikerült neki, hiszen volt mit csinálnom vele, mégsem éreztem azt, hogy ez nekem kell. Remek kaland volt, de ideje volt véget vetni neki. Remélhetőleg legközelebb átgondoltabb leszek.

...Remélem, azért barátok maradhatunk...

A francokat.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Addig is, remélem, hogy a Küszöb kollégái újabb és újabb kontentekkel látnak el titeket addig, amíg valami új be nem szalad hozzám is. Stay tuned, kövessetek Facebook-on, hogy ne maradjatok le semmiről, valamint csatlakozzatok az új csoportunkba is!