Vannak olyan döntések, amelyeknél teljesen mindegy, hogy miként végződnek, megcsinálja az ember mert csak. Ez olyan, mint amikor előtted van egy 50 éves ütött-kopott japán kistestű jazzgitar, lötyögő hangerő-potival, karcos bundokkal és olyan érzéssel, hogy de nem kellene megvenni. Pedig látva az állapotát teljesen biztos lehetsz benne, hogy végtelen órákat töltöttek el a társaságában szalagos magnó mellett gubbasztva és szentségelve, hogy az oly jól csengő témában vajon mi is a következő akkord. Megszámlálhatatlan mennyiségű izzadság, energia és emlék kötődik hozzá, ami olyan patina, mely szürreális értéket tud adni bármikor is veszed a kezedbe. Tetszik, mint a kurvaélet, de pontosan tudod, hogy a nyak újrabundozása mekkora pénz, és azt is tudod, hogy ez így már nem az az igazi barn find, amit titkon reméltél. Valahogy így vagyok ma ezzel. Vágyni kell, rárepülni, aztán ha mégsem az, akkor sírva ott kell hagyni. Ha ezt tudtam volna, mikor a Corollamat vettem... Pfff baze akkor sem érdekelt volna, mert nem villogott a "ne vedd meg" lámpa.

Történt ugyanis, hogy a sokadik jófogás után éreztem, hogy sokáig nem lehet húzni. Van ilyenkor egy feszélyező érzés, igazából egyszerűen nem tudom megmagyarázni. Persze kell, és kész, nyilván, de azért az ember nem csak egy útszéli hülyegyerek hektónyi közérthetetlen közhellyel(khm alliterál... ezért elmentem a tükörbe nézni), ez nem az a simán kell. Ez az, amit meg is veszel.

Szóval valamelyik májusi szombat reggelen Veszprém egyik kertvárosában álltam egy kicsit feszengve. Izgultam na, de mindegy. Egy kicsit hamarabb értünk oda, mint az eladó, úgyhogy probléma nélkül lehetett szemlézni. Soha semmi sem olyan, mint a képeken. Tudtam én ezt, de azért egy kicsit szarul esett, hogy a vélt állapot tényleg az, ami. Nyilván nem az az árkategória, amiért igényeket is lehet venni. Feketének fekete volt, alufelninek alufelni kinézete volt, kisugárzása meg az a tipikus telepi, főleg a tömegoszlatóval a seggén. Közelebbről vizsgálva a nagyon jó nyári gumik szét voltak repedezve a sok naptól, keménységét már a Rockwell B is mérte. Tetőn a festék töredezett volt, rétegvastagság valahol a végtelen és a megszámlálhatatlan között még szemre is. Első lámpák úgy voltak kancsalok, mint én két nap tivornya után; a hátsók meg be voltak törve, mint minden rendes asszony lelke. Alulról még a féltengelyek is le voltak tüsszentve alvázvédővel, innentől kezdve a mardosó gyanakvás úgy fogant meg bennem, mint asszonyban a gyerek.

Mindegy, lényegtelen, ezek csak a történelem foltjai, igazi sebek, melyek nem ölnek meg, de nem is erősítenek. A második körbejárás után érkezett meg az eladó kolléga. Minden szép, minden jó, nem üt, nem ráz, korának (meg ha akartam volna, akkor még a Koránnak is) megfelelő, alacsony fogyasztással. Motor már meleg volt szerencsémre, így előkészítve a további szerencsétlenségeket. Pöccröff indult, alapjárat rendben (talán a tps-en meg egy csavaron kívül más nem is tud elromlani). Klattyanás, koppanás nélkül indult kitekert kormánynál, rángatás nélkül húzott, a telepi kidörgő meg rendesen tette a dolgát, úgy, ahogy azt előtte megálmodták teljesen feleslegesen. Mondom ezt minden indítás után vigyorral a pofámon. :D 

Mondom én, hogy mindig összeérnek a szálak. A kormány kis sebességnél pont annyira szervós, amennyire nekem kell, nagy sebességnél viszont olyan legyes-hugyos, nem kifejezetten közvetlen velem. Monnyuk nem is autópályázni vettem. Ott szigorú 90, el is ketyeg 6 littyóból. Szóval a kormánynál a porvédő már csak surrogásra volt képes, az eladó szerint ez sportkormány. Szerintem is, csak a hangja nem. Mindegy, lendüljünk túl, nem lesz nagy baj kicserélni. Főleg, hogy hely híján nem is én fogok vele baszakodni. Egyébként tényleg egyben volt a kocsi, semmi kirívóan gané tákolás nem volt rajta. Majd mesélek egy másik anekdotát a kétségbeeső vásárlással kapcsolatban, de még friss a seb. Pont abban az állapotban vagyok, amikor tökön rúgod magad és a fájdalom most ér fel.

Azt tudtam, hogy az orra kapott egy kicsit, a teteje volt kérdéses, mert az egész meg volt töredezve, viszont csak az A-oszlopon volt kétoldalt egy kis toldat. Tippre ez vagy ilyen gyárilag, vagy kaphatott a teteje is, de a B- és C-oszlop rendben van, szóval valami enyhe lehetett. Vagy már csak a motor és az alvázszám egyezik, a többi nem. Sok a lehetséges válasz, még szerencse, hogy nem családi vágen, annál már érdekelnének a túlélési esélyek. A sztori szerint 8 évet állt a telepi parkolóban, tulajok Angilaliban, a nepper sógor meg akkor segít túladni rajta, fasznak fizetni rá a biztosítást. Előtte egy hónappal kapott műszakit, elmondások alapján az alvázvédő tüsszentés is akkortájt volt, úgyhogy azt nem lehet mondani, hogy nem volt valamennyi jószándék az eladásban.

Kicsit hezitáltam, de 30k-t engedtek az árból, azzal a címszóval, hogy jó, de akkor az eredetet én állom (mondjuk ez korrekt, ha már pusztán sarcról beszélünk, nem az én problémám, ha lopott). Úgyhogy aludtam rá egy napot. Alapvetően semmi probléma nem volt a kocsival, leszámítva h '93-as és '96-ban hozták be, viszont KAM a rendszám EU jelzés nélkül, ami azért nem nagyon hagyott nyugodni. Innen látszik, hogy egyébként mennyire követtem a Toyota rallis aranykorát. Rákérdeztem az eladónál, hogy wtf, azt mondta, hogy fingja nincs, utánakérdez. Kis időre rá hív, hogy megvan a megfejtés, az első magyar tulaja egy almádi rallis kolléga volt, ő adta rá a speckó rendszámot. Azt hiszem ez pont az a pillanat volt, ami megerősített a vételben, biztos nem tréning autó volt. :D

Másnap kézbecsap, lóvé elillan, nekem meg olyan érzésem volt, hú bazzeg, minek vettem én meg. Ez szerintem teljesen normális, a következő 10 is ilyen lesz. Puding próbája az éves, hiába szép rajta a hab, ha a közepére érve elhányod magad. Persze az is lehet, hogy homlokegyenest más lesz az ízélmény, de ez mindig vétel után derül ki.

Az átírást potom pénzért elvégezte a kolléga, látszódott, hogy járatos a témában. Most nem mondom, hogy emiatt, de vétel után derült ki, hogy nem működik a tetőablak, a motor azért volt meleg, mert előtte kicsit rátöltöttek az akksira, ez meg olyan jófej volt, hogy apósom alatt a veszprémi emelkedőn elektron zárlatot mondott. Szóval volt vele kaland, vezérlés, kutyacsont és szűrők, valamint folyadék cserék után. Azóta viszont szép az élet, csak dicsekedni tudok. Én is boldog vagyok, rev is happy, már csak az apróságokat kellene megoldani. Kétszer bemondta az unalmast az új aksi, egyszer nálam, egyszer meg a sógoromnál. Azt tudom, hogy az első esetben én voltam a ludas, mikor raktam bele az újabb új aksit, kicsi szikra volt, szóval valami fogyasztó úgy maradt. Beülve a kocsiba, rögtön szép nagy beltéri fény fogadott, azóta minden beltéri világítás teljesen off. A másodikat nem tudom, hogy mi volt. Majd lett egy 3-ik kisebb elgyengülés, de többszöri használat után sem mértem ki szopóáramot, főgencsi meg szorgalmasan tölti az elektronokat. A régi, nem sokat használt szaroknak ez az igazi nagy baja. 

Volt egy duda baja is, azt nem tudom, hogy ki követte el. Maga a párna egy kicsit szarul állt a kormányon, ha nyomta az ember, akkor feltűnően nem éreztél semmit, szóval no kontakt. Nem sok ilyen szerelésem volt, úgyhogy volt kis fejvakarás. Az a lényeg, hogy van egy rugó, ami rövidre zár a kormánnyal (ami a föld) a párnában lévő hajlított fémlap segítségével. Na ez a lap nem volt rendesen bepattintva a helyére, így volt egy kis távolság a lap és a rugó között, így nyomásra nem tudott zárni. szerintem valaki egyszer letépte valamilyen célból (pedig egy nagyon egyszerű klampni rögzíti a kormányhoz) és nem sok ideje volt elgondolkodni azon, hogy miként is kellene visszarakni. Igazából nem zavar, legalább ilyet is láttam.

Az autó jövőjével kapcsolatban két dolgot látok élesen: egy komplett szett új, nem túl drága nyári gumi és bal hátsó ív maszatolás, egyik parkolásnál valakinek sikerült meghúznia. Kösszépen.